Csigaház

" Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki "

Nos...

... már gondolkodom egy ideje. És nem újabb fellángolás... mint régen egy párszor. Ez a blog életem...pontosítok: a régi életem egy darabkája. És sok minden van rajta... Ami már úgymond nem én vagyok. Illetve összekötő kapocs olyanokkal, akik esetleg már nem szívesen tartanám a kapcsolatot. Vagy ne adj isten nem akarom, hogy tudjanak rólam bármit is.
Aztán... lehet hogy rég nem is olvassa senki. Szóval mindegy is.
A lényeg az, hogy abbahagyom a blogolást. Itt...

További sok szépet mindenkinek. :) Aki esetleg továbbra is kíváncsi a Csiga néha lepötyög valamit oldalra, szóljon megadom az elérhetőségeket. Már ha van valaki... :)

Csóközön!

"... Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Kérlek oltsd le a villanyt és én álmodom "

" Nem hiszek az otthon melegében "

Hát passz...

Hosszú hónapok óta ez az első délután, este, amikor netezek... pontosabban MSN-n beszélgetek azokkal, akikkel már rég nem... És napok óta ezen jár az agyam, hogy hiányzik. Azok a éjszakába nyúló beszélgetések Gyöngyömmel, Vörösömmel... meg a Szöszivel... meg Tesóval... meg úgy a játékok... 
Nem mintha unnám a páros életet, meg a felnőttes dolgokat... csak... nem tudom... Néha jól esne... De aztán jön egy újabb gondolat, és senkivel sem akarok találkozni, beszélni... mert nincs türelmem... mert fáradt és nyüsz vagyok. 
Tegnap is... ma is... utálatos voltam... és nyűgős... és.. és... és... 
Mintha... ki szeretnék picit szakadni az életemből.. lazítani másként... úgy, mint rég... Vagy menekülni a gondok elől... 
Szóval... 

"... Nem hiszek Apáink erejében
Én nem hiszek "

" A szabadságot kerestük, de nem találtuk meg "

Lenne mit mesélni...

De nem most... Helyette inkább zene :) A koncert isteni volt, csak én voltam túl fáradt... :( De Marci, mint mindig kitett magáért. Az új album pedig zseniális. :) Két hete egyfolytában azt hallgatom. Szóval ezért jön most egy szám, az új albumról.

na jó... kettő :P :D

"... csak hangerő volt, tág pupillák, kábítószerek.
De elhittük hogy ez lesz az a nagy betűs buli,
amit nem fogunk, nem fogunk, nem fogunk megunni. "

" S ha tiszta szívvel nekilátok "

25.

Hát... most már közelebb vagyok a harminchoz...

De a Fruttikkal ünneplek. :D :D :D :D

"... Hegyek omlanak s születnek óceánok "

" Aztán elmúltak szépen az illatok, a színek "

Gyorsan, pár mondatban

Egy hét szabi után dolgozom. Ami azt jelenti, hogy tudok ide írni, mert otthon a net bemondta az unalmast... utána a lapos is... De azt újrahúztuk. Viszont az alapvető programok is hiányoznak... net nélkül pedig nehézkes letölteni...
Egy egyszer...
Aztán történt az vala, hogy otthon dekkoltam, kipakoltam suvickoltam a lakóterünk... konyhát... + én főztem egész héten... meg suliba is jártam. Ami tetszik és élvezem. :)
Aztán megértem az első nagy veszekedést anyám és a pasim között, ami majdnem úgy végződött, hogy a hímnemű hazaköltözött. Végül nem... de már összepakolt... stb. Szép az élett tütöm, tötüm...
Ugye munkát keresünk... ismét... nem sok reménnyel... és ez a dolog egyre kilátástalanabb, anyám meg egyre aggresszívebben jár a nyakunkra... és hallgatom/tjuk a szídalmait. Én meg ugye ott vagyok középen, és mit tudok tenni? Széttárom a karjaim, és próbálkozom... A jövőképem még áll, de a többi... Hagyjuk. Tisztában vagyok mind a két fél érveivel, hibáival... De mi az istent csináljak, az még rejtély előttem is.
pozitívumok: tudok főzni, egyedül és jól. Szexis is vagyok (új haj, új télikabi) Meg okos is. (suli egyebek)
negatívum: nem sorolom...

De azért nem vagyok elkenődve. Valamiért még mindig tartom magam. Nem vagyok depis, reményvesztett. Csak nem tudok megnézni egy idegeket megterhelő zobis/horrol/ más egyébb akciódús filmet... Ilyet még soha nem tapasztaltam... ÉN takaró alá bújok egy-egy félős jelenetnél. Vicc... és utána bőgök is, hogy kapcsoljuk ki, mert... Hmm... ezt nevezik idegkimerültségnek? Pedig jó flm a Legenda vagyok... és nem is annyira zombis... mégis 2xre néztük meg. :/
Ja, ha már itt tartunk. A szabim alatt azért láttam jó filmeket. Pl a Leganda vagyok. Viszonylag régi, de aki nem látta, akkor pótolja! ;)
Aztán a 9 is remek! Habár nekem a sztori valahogy elnagyolt... de a karakterek és az animáció valami zseniális. Íme egy film ízelítőnek. (sajna nem tudom milyen, mert a munkahelyen nem akarja lejátszani a böngésző...)

Ja és egy remek kis könyvet is olvasok, a Rúnajelek. Ezt is ajánlom ám! ;) Tényleg nagyon jó és pörgős... és nekem tetszik a hangulata is. :)
Hmm... na körülberül ennyi lenne mára... illetve "pár mondatban" :D

"... mindent lemértünk négyszer
és beállt a boldogság,
aztán elmúltak szépen a fény és a láz,
meggyógyultunk és beállt a boldogság "

" Minden hazugság fárasztó már "

Miért álmodom veled?

És miért emlékszem ezekre az álmokra? Csak ezekre...
Egy a Gödörben hasonló, amolyan mini fesztiválon voltunk Danival... és az egyik fellépő bandában ott voltál... Csábítóbb és szebb, mint valaha...
Egész este vonzottad a tekintetem... vonzottál. Pedig mellettem ott volt az az ember, akivel boldog vagyok, akit senkiért nem adnék... s Te láttad ezt... én tudtom. Mégis ott volt valami...
Aztán változott a kép... a tanfolyam jellegű terem, emberek körülöttem, poénkodunk... Dani szintén mellettem, elvagyunk, összebújva... Te pedig egy sráccal kicsit arrébb ülsz...Észreveszem, hogy ott vagy, s zavart leszek...Dani a 42-m. De akkor Te ki?

Nem értem miért vagy itt... nem értem miért álmodok...
Mégis álmodok... nap nap után... Veled.

"... Remegő kezű reggeleken,
Fáradó testem jelez nekem,
De bírnom kell így is, égessen belső tűz,
Magamból többet nem adhatok,
Születnek furcsa, és őrült dalok,
Valami kínoz, valami egyre űz. "

" pedig nem is az volt a cél... "

Néha...

... olyan az egész élet, minta csak megtörténnének az események, és én mint külső szemlélőként figyelném. Pedig a saját életem az, ami zajlik.
Én döntök, én teszem, amit teszek... de olyan, mintha csak egy feladatot hajtanék végre, mintha egy fikarcnyit sem érdekelne.
Néha csak úgy megtörténnek a dolgok.
Szem és fültanúja vagyok, de átélője nem. Mintha már mindezt előre eldöntötték volna, én pedig csak teszem azt, amit kell... ami a dolgom. Most, még. De érzem, hogy ennél többet szán nekem az Életem. Nem saját magamnak... hanem az eljövendő családom az, ami az igazi cél.
Ami most van csak időtöltés. Kivárni az elérkező időt, amikor valójában életcélom lesz az, amit nap mint nap végrehajtok. Nem pedig egy mechanikus gépszalag egy munkafázisa.
A kérdés csak az: Élem így eközben az életem, ebben a formában, vagy csak hagyom megtörténni... jobb híján?

Lábjegyzet: Ezt a szösszenetet tegnap jegyeztem le egy papírra magamnak. Csak úgy, hirtelenjében, épp azt írtam le, amit éreztem, mikor kiderült, hogy nagy valószínűséggel mehetek a tanfolyamra. Igaz a vezérigazgató nem hivatalosította kérelmemet aláírásával... de tegnap behívtak, és a néni aki csinálja az egész céges oktatást közölte velem: hogy szüksége van rám, úgyhogy alá fogja írni a direktor úr.
Tehát... ha minden jól megy jövő októberben lesz egy újabb szakmám: ékszerbecsüs. Sikerült, kiharcoltam. 

Igazából nem is ez az ami jó... Sok minden pici dolog. :) Maga az, hogy új lehetőségek nyílnak meg előttem, kicsivel több pénzért egy dolog. Sosem voltam anyagias, csak az a baj, hogy az álmaim beváltásához sajnos elengedhetetlen "kis apróság" a pénz.
Én azt élvezem, hogy újra az "iskola padban" ülhetek. Újra tanulhatok, és bővíthetem a tudásom. Nagyon jó volt hallgatni a művtöri tanár előadását tegnap, aki az Iparon  meg még nem tudom hány helyen okítja a diákokat. + festőművész. Jó megint egy olyan közegben lenni, amit Szentendrével hátrahagytam. Jó művészetekkel foglalkozni. És egyáltalán... jó tanulni. :) (persze ez pár hét után már morgás lesz... amikor vizsgák vizsgák után jönnek, de nem érdekes ><)
Szóval úgy alakult, hogy Dani után én is, és már a Hugi is tanul. Fura. :) Igazából az a keményebb dió, ami utána jön... amikor a való életben kell majd hasznosítani a tudásom. Attól tartok kicsit. De meg kell tennem minden tőlem telhetőt, hogy majd biztosabb alapokon álljon a jövőm... ami igazából már nem csak a sajátom.

"... Csak az, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te "

" De benne van az élet. "

Október van...

" Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet. "

/ Reményik Sándor - Mindennapi kenyér  - részlet - /

" Tervezek, minden nap tervezek "

Mert már rég volt. :D

a süti mondja:

Mindened megvan, amire szükséged lehet.

a tarot :

Az URALKODÓ arra figyelmeztet, hogy kevés dolog hullik az öledbe. Mostanában akaraterôre, kitartásra van szükséged, mindenért keményen meg kell küzdened.

Ji King :

PI - MEGREKEDÉS

Az egyszerüséget kövesd,

résen légy a furfangossal,

támogasd szivböl a tisztát,

visszásságtól sokat ne várj.

Színtarot :

A BARNA a hagyomány színe.

Nyugodtnak és megfontoltnak kell ma lenned, még nehéz körülmények között is. Mielött elhamarkodottan döntenél bármiben is, nézz önmagadba, vagy kérj segítséget barátaidtól.

"... És megtervezem a holnapi tervemet
És holnapután majd a tegnapelőttit
Egy tervet kérek kölcsön és kezdem előről

Klassz, olyan klassz ez az egész
Nem is értem
Klassz, olyan klassz ez az egész
Nem is érdekel "

/ Heaven Street Seven - Klassz /

" folyton csak érez, s a tiéddel dobban "

Juj, juj, juj!!!

:D Hát mit találtam? Hát nem a Fruttik zenél a születésnapomon a A38-on? :D Ó, dehogynem! :D És hol leszek én aznap? :D Bizony... ezt a bulit nem hagyhatom ki. :D

"Október 1-jétől kapható a Vad Fruttik Fénystopposok című új albuma! Rajta a nyár közepén debütáló "Lehetek én is" már a MAHASZ Single Track TOP 10 listáján a 3. helyen szerepel, a dalok.hu oldalon pedig megjelenése óta vezeti a TOP 10-es listát. Június 5-i Youtube klippremierje óta a dal elérte a 225.000-es megtekintést. "

^^

" There was a sound that come to my ears "

Beváltható álmok

Ugye, hogy vannak ezek a történések, amik a hétvégén voltak... és hát azért elég erőteljes fölényt képez gondolataim tömegén ez a terület.
Fura és egyben rémisztő dolog ráébredni arra, hogy amit mindig is szerettem volna, az Álmom egyre inkább kibontakozik... és mint olyan egyre közelebb állok bizonyos részeinek a megvalósításához.

Fura és rémisztő... mert én ehhez nem vagyok ám hozzászokva... *pillog* Alig tudom felfogni, hogy ilyen belátható időn belülre kerültek a vágyaim... És hogy nem én szorgalmazom a babát az esküvőt... :) Fura és rémisztő... De mindent egybevetve isteni! :D
Szeretek ezekre gondolni... ezzel foglalkozni... és érezni, amit kivált. Jövő ilyenkorra valószínű már férnél leszek... *kóstolgatja az állítást* Nem... nem tudom elképzelni. ><
Nem... még nem hiszem el... még nem... *pirul*
Amúgy... meg... pont tegnap este "fakadtam" ki, hogy én nem érzem magam felnőttnek. Pedig hát amire készülünk igencsak felnőttes dolgok ám... Mégis... nem érzem úgy, hogy olyan "nagyos" lennék, mint az anyukám... vagy az anyósom... vagy bárki... Bár mindig is anya akartam lenni... meg tudom is, hogy felkészültem rá... és nem lennék rossz ebben a feladatkörben sem... MÉGIS!!!
Nem értem. Nem ijedtem be... Szó sincs róla. Csak tényleg olyan az egész, mint egy játék. Élem az életem... elég rég felnőttesen... aztán meg mondjuk úgy egy háztartást is majdhogynem ellátok... De mégsem érzem úgy magam, hogy felnőttebb vagyok ezektől. Az, hogy megcsinálom a házimunkát, természetes... így neveltek. Az, hogy főzök, természetes, mert szeretek. :) Az, hogy együtt élek a Zoknimmal, természetes mert így akartuk. Felelősségem van sok helyen... és vállalom is.
Mégis... Nem tudom. Mitől lesz felnőtt valaki? Mitől kell úgy éreznem, hogy az vagyok? Az vagyok egyáltalán?
Vagy... akkor fogom teljes jogú felnőttnek kikiáltani magam, amikor már valóban magam állok a lábamon?
Ezt tartom valószínűnek... amikor már nem számíthatok senkire, és magamra vagyok utalva.
És mint olyan nem félek ettől sem. Attól sem, hogy jövőre valószínű nem ott fogok már dolgozni, ahol eddig. Hogy lehet a várost járom majd, és lehet minden nap máshol leszek. Nem félek... sőt... izgat a kihívás... az ismeretlen. Nem úgy mint rég... Anno utáltam a változásokat, nem szerettem elmenni egy ismert helyről. De asszem más lettem... És menni kívánok...újabb és újabb dolgokat megismerni, újabb és újabb dolgokon átesni. Meguntam ezt a poshad állóvízet, aminek a "királynője" a főnököm. Rám több vár, mint amire ő kárhoztatna. De úgyis én nyerek, mint a mesékben. ^^

"... it was you, once again you
I reached out my hands straight to you...
Just a dream... "

" Úgy rohan az idő, de meg lehet állni "

Ejjha

Tegnap előtt megkérte a kezem...
Tegnap azt számolgattuk, hogy hány embert lenne ott az esküvőn...
Ma komolyan elkezdtem agyalni azon, hogy lehet kihozni az egészet a templom egere eklézsiából...
*döbb* Magamon... meg úgy egyébként is...

"... A nyüzsgésből ketten most ki tudunk szállni
Hát kérlek téged, hogy szeress engem
Boldogok leszünk, ha megbízol bennem "

/ Vad Fruttik - Szerelmes Dal /

" De nem sok jóságban hiszek "

...

Keresztes Ágnes – Őszinteség

Már voltam botránkoztató
s botránytól rettegő is;
tudom, hogy néha bűn a szó,
a hallgatás megőriz.

De inkább vádoltam magam,
mint hogy megbújva éljek,
míg beragyognak súlyosan
megérdemelt erények.

Válaszoltam mindenkinek:
mikor, miben hibáztam.
De nem sok jóságban hiszek
- s nem minden lázadásban.

" Kibukott angyal üvölt az égre "

3000.

Az élet igazságtalan...

"... Rázza az öklét és közben
Festi az arcát fekete-fehérre "

" Ameddig látok "

Ír, töröl, ír töröl...

Ez jellemezte az elmúlt pár percet, amikoron blogolni szerettem volna. Mindhiába... valahogy...
Jó pár dolog van bennem, ami kitörni készül... De nem annak a személynek mondom, akinek kéne... hanem mosogatás közben a zsírod edényeknek, amit bőszen dörgölök egyre hevültebb állapotomban, ahogy haladok a monológgal.
*sóhaj*
Mindig arra vártam, hogy legyen valaki mellettem... aki tényleg ismer, és viszont. Lassan 9 hónapja így élek. Boldogságban, bár nincs miért... Ez a tipikusan az az állapot, amikor "csak" az boldogít, hogy vele vagy. Sosem hittem volna, hogy eljön az az idő, hogy olyan "egyszerű" szükségletet, mint az éhség, nem tudunk kielégíteni, mert nincs rá pénz. Ha ezt mondják nekem, hogy egyszer ezt megélem... biztosan néztem volna, mint ama bizonyos hal a szatyorban.
De ezt is megéltük... napról napra tengődünk... Feszültségben, sokasodó problémával, számlával. És az a baj, hogy a környezetünkben uralkodó légkör beszivárog békés kis világunkba, mint valami mérges gáz... és mi is összekapunk. De mint tudjuk: édes a kibékülés. ;)
Viszont már az itthoni állapotok tegnap óta eléggé tartatatlanok. Dani költözni akar... haza. Amit megértek, mert én sem tudok együtt élni a húgommal, és az őt istenítő anyámmal.
Mennénk külön is... de arra ugye jelen helyzetünkben csak álmodhatunk. Tavasszal... Akkor már Dani is teljes fizetést fog kapni. De az még fél év... *sóhaj*
A diplomácia csődöt mondott. Marad a megtűrt személy státusz, ami borzasztóan bánt. Hisz ő az a férfi, akivel le akarom élni az életem, undzovájter... És úgymond sakkban vagyunk tartva... és idegtépő a gondolat, hogy nem tudunk mit tenni...
Aztán anyám szavai visszhangoznak folyton bennem: "mindenkinek a hibáit látod, csak az övét nem... De majd fogod, csak lehet túl későn."
Ilyen egy rossz anyós?
Nem hiszek neki. Kiismertem Danit abban a két évben, amikor kergettük egymást. Amikor vele vagyok, a karjaiban, olyan, mintha mindig is így lett volna. Van egy olyan harmóniája, amitől az az érzésem támad, hogy ez nem csak ebben az életben volt így. Szóval tudom, hogy nem bánom meg... pedig mindenki ezt szajkózza. Ő az én Zoknim. Pont. *vigyor* Most hallom a kérdéseket: miért zokni? Mert mindketten utáljuk a párom címzést. Nem vagyunk mi zoknik. >< Szóval ezért. :D

Egyébiránt sok tervem van. Állomások, mint el fogok érni a jövő év folyamán. Pl: az összeköltözés külön lakásba tavasszal. Nyáron ki szeretnék menni vele Erdélybe. :) Aztán ősszel becsüsi vizsga. (ha most elfogadják a jelentkezésem) Aztán a grafológiát is folytatni akarom. Lehetőleg akkor már jövő szeptembertől. Télre meg még nincs program... De majd lesz. :D Mert hiszek benne és megcsinálom. Ily egyszerű. :)

Csak a környezetem túl borús... túlságosan visszahúz. Menni kell... nincs mese. Aztán meglátjuk ki hogyan éli meg... Vaj egy olyan érzésem, hogy nem mi ketten fogunk sírni... Akkor majd kiderül mi mindent csináltunk mi... és társai. De baromira nem fog érdekelni.
Vannak másmilyen lelkületű monológok is a fejemben, amik lejegyzésre várnak... de azok... nem is tudom. Most nem passzolnak ide, meg... passz. Gondolatok ezrei villannak fel, mint a vaku képei. Beleégnek a lelki retinámba... Amiről írni kéne... mert foglalkoztat, jó lenne. De túl sokan vannak... és úgy érzem, még nincs rá eszközöm, hogy úgy tálaljam, ahogy azt kell.

Lehet el kéne mennem novellát írni. :D

"... Felborult bábok
A sakktábla szélén
Az Idő végén
Fekszenek békén "

(ettől a számtól jó pár napja mindig lúdbőrös leszek, és pityeregi van kedvem...
És ez a verzió is csodás. Hallgassátok. :) )

" Legyen az égnek háleluja! "

*nagyszívdob*

Most olvastam a Quimby oldalán. :)*vigyorog*

" [2010.09.17]

A zenekar többhetes próbatermi éjszakázás után a mai nappal áttette ideiglenes székhelyét a Tom-Tom stúdióiba. Nyár elején már volt néhány próba, de a fesztivál szezon sűrű mivolta miatt csak szeptember elejére sikerült rendezni a sorokat, és gőzerővel nekilátni a munka legnehezebb részének. Ezen immár túl vagyunk, jön a soron következő fázis. Az új album szépen lassan formálódik, születik... Egyik bit a másik után. "

" jobb lesz minden, nekem elhiheted. "

Hmm... nos.. izé...

A Csiga egy kitartó állat... Nem unja meg a lassúságot, és csak megy és megy...
De hogy ne legyek ilyen metaforikus... ><
Próbálkozom sablont váltani, több kevesebb sikerrel. Eddig ez a legjobb. Igaz a linkeket nem tudom még variálni, de dolgozom az ügyön... :/
Aztán ha megunom jön vissza a zöldike... o.O

De ha valaki megszán, és segédkezik... Az ellen sem lázadok fel ám. :D

"... leesik az állad, kinyílik a szemed, és észreveszed,
a fejed felett a kérdõjeled. "

/ Hiperkarma - Kérdőjel /

" föld alatt a hazád "

Ma 1 éve

" Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném. "

/ Szabó Magda /

Valahogy nem volt kedvem hazajönni a temetőből... maradtam volna még vele... Hiányzik...

" Ez már nem szerelem többé "

Hangulat

Csorba Győző - Neked

Ez már nem szerelem többé,
nem két ember kötése,
keringő tánca egymás ellen,
kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje.
S változó viszonylat: Tőle vagy feléje.

Magány és párosság
itt üres szavak csak,
itt már az érzékek csak befele hatnak,
egymást ha kívánjuk látni: elégséges
állítani tükröt a magunk szeméhez.

Aki Rád néz, rajtad engem is fölismer,
s érzékeljük egymást érzékszerveinkben.
Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak:
egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad.

Ellened hibázom? Magam ellen vétek!
Így tekintsd, ha olykor félre-útra lépek.
S aki magát rontja, pusztul igazán csak,
s a fő-fő lázadó maga ellen lázad.

Ez már nem szerelem: sors ez, születetté,
aki kettős vágyból válik maga-eggyé,
aki kettőt hordoz, s őket ha nem őrzi,
mindenképp a saját bajait tetézi.

" Mondd, hogy milyen kár, "

*nyüszög*

Feladom... én soha nem leszek blogsablonszerkesztő... :( Sír a Csiga.

"... Mondd, hogy nekem is fáj,
Erre gondoltam.

De jobb, hogy nem mondtad,
Semmit nem szóltál,
Ha mégis szólsz, inkább csak azt mondjad:

Azért nincs tovább, mert vége van.
Azért nincs tovább, mert vége van. "